A település története

 Pócs falunév 1280-ban tűnt fel először az oklevelekben. A térség Báthory, Királyi és Rákóczi tulajdon is volt. Máriapócsot 1816-ban vásártartási joggal felruházott mezővárosnak nyilvánították, mely rangját 1872-ig megtartotta.

A település országos és nemzetközi vonzását a XVIII. század elejétől búcsújáró hellyé válása alakította ki. Ezért központi szerepe van a méltóságot parancsoló díszes barokk kegytemplomnak, a ?basilica minor?-nak. Máriapócs hírnevét a bazilikában lévő Szűz Mária kegykép többszöri könnyezése hozta meg. Építészeti értéknek tekinthető a kegytemplom szomszédságában fehérlő gótikus eredetű római katolikus templom is.

A bazilita szerzetesek 1749-ben telepedtek le a helységben és építettek rendházat. A monostor a görög katolikus művelődés és iskoláztatás központjává vált. Szabolcs vármegye első tanítóképzője egy évszázadon keresztül képzett kántortanítókat. Máriapócs az 1950-es évekig jelentős vallási központ volt, azonban az utóbbi években fejlődött ugrásszerűen, 1993-ban pedig visszanyerte városi rangját.

E Mária-kegyhely templomaival, a Szent Bazil rendi szerzetesek és nővérek rendházaival, az

Egyháztörténeti Múzeummal, valamint a Zarándokházzal olyan sajátossá- gokkal, környezettel bír, amelyek a nyugodt, elmélyült ájtatosságnak, a hit gyakorlásának kedveznek.
Emlékezetes napja a településnek 1991. augusztus 18-a, II. János Pál pápa máriapócsi zarándoklata. A százezreknek megtartott és az egész keresztény világnak közvetített pápai mise messze elvitte a búcsújáróhely hírét

Kegykép és könnyezés története

A kegyhely kialakulásában alapvető szerepe volt a könnyezés csodájának, amely miatt az egykori fatemplom helyén megépítették a mai bazilikát.
E csoda története 1696-ban kezdődött, amikor a Szent Liturgia közben az egyik pócsi gazda megriadva látta, hogy az ikonosztáz Istenszülő képén Mária szeméből könnyek folynak, az arcvonásai fájdalmat tükröznek.
A templomi gyülekezet is csakhamar tudomást szerzett a csodás könnyezésről. Másnap nagy tömeg vonult a templomba. A szomszédos Kálló római katolikus plébánosa egy tiszt haldokló gyermekét emelte a képhez; a gyermek megérintette a képet és meggyógyult. A boldog anya drágaköves gyűrűt helyezett a kép elé, ezzel nyitotta meg évszázadokra a pócsi Máriát hálásan tisztelők ma sem fogyatkozó sorát.
A kép könnyezése megszakításokkal november 4.-től december 8.-ig tartott. I. Lipót osztrák császár és magyar király a történtek alapján az egri püspökhöz intézett rendeletével a könnyező Mária-képet Bécsbe vitette. Már a kép Bécsbe szállításakor, útközben is számos másolat készült a csodás képről. Egy ilyen másolat került az eredeti helyére Máriapócson is.

Az új pócsi kép, az elsőhöz hasonlóan, először 1715-ben kezdett könnyezni. Augusztus 1.-én, 2.-án és 5.-én hullatott sűrű könnyeket. A történteket bizottság vizsgálta meg, és megállapította, hogy a templomot Mária csodás könnyei másodszor is megszentelt hellyé tették.
A kép másodszor 1905. decemberében könnyezett, megszakításokkal szinte egy egész hónapon át. A könnyezés tényét egyházi és világi vegyes bizottság ellenőrizte és megállapította a könnyhullás valódiságát.
1948-ban XII. Pius pápa a máriapócsi kegytemplomot bazilika rangra emelte. Így épült a nyírségi tájba a máriapócsi kegytemplom a híres Mária-képpel, erőteljesen meghatározva az itt élők életét, befolyásolva jelenüket és jövőjüket.

2003-ban Máripócs, Magyarország legismertebb kegyhelyeként, felvételt nyert az "Európai Máriás Hálózat"-ba, mint az a hely, ahol Mária könnyei bűnbánatot ébresztenek, könnyeket fakasztanak, és megtérést eredményeznek.

---